2021. március 14., vasárnap

Ez a hét

 kicsit sok volt nekem.

Csütörtökön elhunyt Covid-ban a postásunk férje. Két nappal azelőtt beszéltem a feleségével, azt mondta, három hét után végre levették a lélegeztetőgépről, erre 5% volt az esélye az orvos szerint. Két nappal később azonban feladta a harcot...

Ma pedig az egyik volt középiskolai ismerősöm 63 éves anyukája halt meg Covid-ban, az apukája pedig még Covid-intenzíven fekszik. Nem ismertem őket személyesen, de mélységesen megrázott a hír...

Mi lesz még itt? De muszáj hinni és bízni, bármi történjék is. Csak ilyenkor nem könnyű...

2021. március 11., csütörtök

A kicsik alszanak...

 a nagyok online órán vannak. Csend van és nyugalom. Jó egy kicsit pihenni most, így a délutáni műszak előtt... Persze most kellene elpakolni az ebéd maradványait, kiteregetni, vasalni... De úgy döntöttem, pihenek. Valószínűleg megvár minden.

Szeretem, ha mindannyian itthon vagyunk, még ha nehezebb is ilyenkor az élet. Én alapvetően introvertált ember vagyk, viszont tudom, hogy mennyire megviseli ez a bezártság a fiatalokat. Ezért miattuk reménykedem, hogy még vége lesz azelőtt, mielőtt hosszútávú negatív következményei lesznek náluk a pandémiának. 

A kicsik egyébként újra náthásak, már nem is számolom, hanyadszorra... De túléljük, porlasztunk, orrot szívunk stb... Azt hiszem, a porszívót nyárig nem is rakom el a helyére...

A férjem ma kapja a második oltását és emiatt egy kicsit nyugtalan vagyok, mivel ma olvastam egy újabb hírt arról, hogy az Astra Zeneca, amit ő is kap, több ember esetében is vérrögösödést okoz, van, akinél halált is. De igyekszem elhessegetni az effajta negatív gondolatokat, és imádkozom, hogy minden rendben legyen, ahogy az elsőnél is volt.


2021. március 4., csütörtök

Tényleg

 bezárnak a sulik, ovik... Egyre inkább úgy érzem, hogy erre a csiki-csuki életvitelre hosszabb távon kell berendezkednünk. Igyekszem pozitívan hozzáállni a dologhoz, nem mindig könnyű.

A változatosság kedvéért babuci újra benáthásodott... Ezt viszont már nagyon nehezen viselem, nem találok benne semmi pozitívat, de túl leszünk ezen is. Reméljük hamar.

Ma szülinapoztunk, nagyfiam és unokaöcsém lettek 5 nap különbséggel 13 évesek. Fogalmam sincs, hová tűnt ez a 13 év. Tényleg kettőt pislantok, és már fel is nőttek. Szívesen megállítanám az időt...


2021. március 2., kedd

Tudtam, csak nem sejtettem...

 Idézet az Oszkár című filmből, amit végtelenszer meg tudnék nézni...

Szóval tudtam én, és most be is bizonyosodott, hogy csípőficamom van és két cm-rel hosszabb az egyik lábam, mint a másik. Talpbetétet kell csináltatnom és holnap röntgenen is megnézik milyen állapotban van a csípőm. Remélem, még nem túl későn mentem orvoshoz...

Egyébként szuper nap volt a mai, mert itt volt (van) anya. Főzött nekünk finomakat, sokat játszott a gyerekkel, eljutottam végre fodrászhoz és orvoshoz is. Jó volt kicsit kikapcsolni az itthoni körforgásból. Amit egyébként nagyon szeretek, de néha jó a segítség. 

Egyre több helyről lehet hallani, hogy újra be fognak zárni a sulik... Nem várom, de persze megértem. Nem lenne jó, ha túlterhelődne az egészségügy, így is katasztrófa. Én személy szerint szinte már csak magánrendelésre járok és viszem a családot is. A gatyám is rámegy, de így legalább foglalkoznak velünk, tisztességesen.





2021. február 28., vasárnap

Aaaanyira jó volt

 végre találkozni a testvérekkel a gyülekezetben. Még ha csak egy nap erejéig gyűlhettünk is össze, mert a harmadik hullám miatt újra be kell zárni, feledhetetlen volt. A gyerekek, fiatalok és mi felnőttek is nagyon örültünk egymásnak. Most muszáj lesz ebből töltekezni egy darabig...

Nagyon boldog vagyok, hogy van egy szuper kis ifjúságunk a gyülekezetben, a fiatalok nagyon szeretnek együtt lenni és mi igyekszünk, hogy ebben a nehéz időszakban is legyenek közös programjaik. Rendkívül fontos nekik.



2021. február 26., péntek

Olyan érdekes, hogy

 vannak napok, amikor egy csomó dolgot el tudok végezni, és vannak olyanok, amikor meg alig van látszata annak, amit csináltam. Ma az előbbi volt, ami nagyon jólesett, és nem is fáradtam el annyira, mint amikor például a héten csak ápoltam a kis betegeimet. Örülök, hogy ma tudtam rendes ebédet főzni, közben ment a mosógép, mosogatógép. A kicsik is pont úgy aludtak, játszottak, voltak velem, mellettem, hogy lehetővé tették mindezt. Hálás vagyok az ilyen napokért, órákért, és próbálom jól az eszembe vésni mindezt, mert amikor nem jól sül el egy nap, nagyon el tudok keseredni. Pedig tudom, hogy egyik nap sem egyforma és attól, ha valami nem úgy sikerül, mint ahogy elterveztem, még nem áll meg az élet és minden jó úgy, ahogy van. Csak hát még mindig, négy gyerek mellett is nehezen engedek a maximalizmusból, abból, hogy mindig, minden rendben legyen és persze mindent én oldjak meg mindig. De a mérgelődős, nem haladós, rossz kedvű napok után rájövök arra, hogy nem ér ennyit az egész, hogy feláldozzam a feladatok oltárán a saját és családom békességét. Ezt tanulom most, hogy ha lehet, még nap közben észrevegyem és elengedjem, ami épp nem megy. Kemény önismereti próba, de szükséges.

2021. február 25., csütörtök

Sok minden

 történik velünk mostanában, pozitív és negatív dolgok egyaránt.

Egyetlen lánykám nyolcadik osztályos, ezért az elmúlt időszak a felvételiről szólt. Hála Istennek, tegnap megvolt a szóbeli is, úgyhogy le is zárhatjuk ezt a témát. Már nagyon megterhelő volt számomra. Kitalálni, hogy mégis hova, merre, aztán a készülés sem volt zökkenőmentes, de túl vagyunk rajta. Egy pár hónapig. Mert aztán következik a nagyfiam... 

A kamaszkor két kamasszal továbbra is rendkívül izgalmas... Erről ennyi elég is lesz...

Egészség szempontjából nem állunk túl jól sajnos. Nagylányom folyamatos fejfájással, aluszékonysággal, szédüléssel küszködik. Jövő héten megyünk a neurológiára. Nekem pedig irány az ortopédia. A lúdtalp és a csípőficam így lassan 40 éves koromra nagyon leamortizált, rettentően fáj az egész lábam tőle, úgyhogy muszáj kezdeni vele valamit. A kicsik lassan 2 hete betegek, orrfolyás, láz, köhögés... Talán már látom a fényt az alagút végén, de azért kemény 2 hét volt.

Elegem van a pandémiából. A bezártságból. És csak most jön a harmadik hullám, durvább lesz, mint az eddigiek. Szeretek itthon lenni nagyon, és el is vagyok a kis nagycsaládom ellátásával, de rettentően hiányoznak a közösségi programok. De túléljük, kibírjuk. A végét ugyan még nem látom, de imádkozom kitartásért, erőért, egészségért. 

A jó hír legfőképpen az, hogy jön a tavasz, csodás lesz, legalább az udvarra többet tudunk kimenni. Vettünk a kicsiknek egy használt játszóteret, egész olcsón sikerült hozzájutni. Egy picit fel kell újítani, de így is használható, nagyon örülnek neki.

A legkisebb kakukkfiókánk 6 hónapos, és egyre inkább úgy tűnik, hogy örökre a mi kis fiókánk marad... Csodás dolog a nevelőszülőség, de nem megy nekünk az elengedés. Ha örökbe adható lesz a baba, szeretnénk örökbe fogadni. És itt, négy gyermeknél meg is állunk. Szívem szerint nem tudom mikor lenne elég, de az eszem azt súgja, itt álljunk meg. Így is óriási a feladat, és nem is könnyű. De az a jó, hogy Istennel együtt nem lehetetlen.

2021. január 1., péntek

2020

 A 2020-as év sok szempontból hozott változást az életünkbe. 

Januárban a férjem otthagyta a munkahelyét és újra vállalkozó lett. Ennek én már akkor sem örültem, de a Covid talán még jobb bebizonyította, hogy nem volt jó ötlet. Nem volt könnyű évünk ilyen szempontból, úgyhogy újra útkeresésben vagyunk. Sokkal többet szeretnénk együtt lenni családilag és kettesben is. Azért imádkozunk, hogy Isten segítsen olyan élethelyzetet, munkát találni, ahol több időnk, energiánk van egymásra, a gyerekekre. Az anyagiakat tekintve emiatt szeretnénk visszavenni a kiadásainkból, mert rájöttünk, hogy sokkal fontosabb az együtt töltött idő, mint a hamis boldogságot nyújtó, evilági dolgok. Nem tudom, hogy hogyan alakul majd, de kezdetnek egy fontos elhatározás az, hogy a férjem csak heti négy napot fog dolgozni. És így is meg fogjuk oldani a család szükségleteiről való gondoskodást. 

Márciusban jött a Covid, mindenféle velejárójával együtt. Minket leginkább az online oktatás érintett, de ez sem volt azért teljes mértékben új dolog, hiszen nálunk a suliban ennek már múltja van. Így gyakorlatilag másnaptól működött is a tanítás Skype-on, mintha mi sem történt volna. A fiamat eléggé megviselte, hogy nem lehet az osztályával, neki nagyon fontosak a társas kapcsolatok. A lányom annyira nem bánta, ő inkább a gyülekezeti gyerekekkel jön ki jól. De ugye sajnos gyülekezet is csak online volt, ami nem volt a legjobb. Viszont így többet voltunk együtt, ami szerintem nagyon jót tett nekünk. Nem mondom, hogy néha nem okozott gondot az összezártság, de én szeretem, amikor mindenki itthon van.

A nyarunk jól telt, voltunk nyaralni, voltak nálunk a gyülekezeti fiatalok is, és egy hatalmas medencének köszönhetően itthon is ki tudtuk élvezni a jó időt. A házzal is haladtunk, pár nap és nagyjából készen vagyunk. Vásároltunk egy szuper sátrat és kerti bútorokat, nagyon vágytam rá és hálás is vagyok érte.

Augusztusban pedig nevelőszülő lettem és hazahoztam a kórházból egy egy hetes babát. Nagyon szeretem és nagyon élvezem. Minden új élet egy csoda. 

Szeptemberben aztán elkezdődött a suli a régi módon. A nagylányomnak viszont sajnos visszatért az asztmája elég durván, úgyhogy egész félévben online tanult, nem engedtem suliba. Online"jár" felvételi előkészítőre is matekból egy szuper matektanárhoz, akinek nagyon hálás vagyok. 

Novemberben aztán volt egész iskolára kiterjedő online oktatás, mivel a tanári kar 70%-a Covid-os lett. Így a nagyfiunk is újra itthon tanult, nyilván nem a legnagyobb örömére. Neki a társaság a mindene. 

Decemberben sokat voltunk együtt, egy kicsit a tágabb családdal is találkoztunk, a szünet nagyon jól telt.

Nagyon megterhelő ez a járványhelyzet, főként mentálisan és leginkább a bezártság, nem mehetünk sehova része. A kicsik tulajdonképpen úgy nőnek fel, hogy mindenkit maszkban látnak csak. Jonatán nemrég bement a férjemmel a városba. Ezer éve nem volt szinte sehol, mert vásárolni nem viszem őket, máshova pedig nem nagyon járunk. A lényeg az, hogy mindenre rácsodálkozott. A fények, a kirakatok, a sok ember... Nehéz időszak ez.

Ugyanakkor nagyon hálás vagyok azért, hogy egészségesek vagyunk, hogy nem szűkölködtünk egész évben, hogy ilyen csodás családom lehet, hogy ennyi szeretetet kapok. Azért is hálás vagyok, hogy a házunk lassan elkészül. 

A célkitűzésem pedig a 2021-es évre az, hogy sokkal kevesebbet aggodalmaskodjak. Bízzam az Úrra az útjaimat, majd Ő teljesíti.