Éljük napjainkat hol nyugodtabban, hol nagyon elfoglaltan. Még mindig nagyon szeretünk itt lakni, vagyis mondhatnám, egyre jobban. A nyugalom és a csend megfizethetetlen.
A gyerkőceim pedig egyre jobban kezdenek összecsiszolódni, és én nagyon szeretek az anyukájuk lenni.Fantasztikus látni ahogy napról napra fejlődnek. Betegségek most is akadnak - decemberben voltunk Grétával egy hetet kórházban az asztma miatt - de azt hiszem, kezdem megtanulni őket a helyükön kezelni. Kezdem Grétámat így elfogadni és békességben elviselni ezeket a dolgokat. Nagyon aggódós típus vagyok és a kórházakat különösen nem kedvelem, de talán kezdek úgymond belerázódni. Igen, nekem ilyen vékonyka, beteges kislányom van, aki sajnos valószínűsíthetően a terhesség alatti dohányzás miatt ennyit beteg. Úgyhogy ne mondja nekem senki, hogy nem okoz gondot napi pár szál cigi. Nem arra lettünk teremtve, hogy tönkretegyük a saját és így gyermekünk szervezetét is. Nem vádolom és nem ítélem el a vér szerinti anyukáját, csak nagyon sajnálom, hogy így alakult... De bízom abban, hogy Isten teljesen helyreállítja a szervezetét, hiszen szegénykém nem tehet semmiről.
Egyébként nagyon érdekes megfigyelni, hogy mit "hoztak" magukkal, mármint milyen örökséget. Gréta abszolút vezéregyéniség (tekintélyellenes típus), mindemellett rendkívül érzékeny. Gergőnek pedig óriási szíve van (tekintélytisztelő), és igencsak konfliktuskerülő, na nem mondom, azért néha nála is kiborul az a bizonyos bili, de legtöbbször inkább lemond mindenről a másik javára. Nem egyszerű ezt a két jellemtípust egyensúlyba hozni, pláne feltétel nélküli szeretettel... Megpróbál az Úr rendesen... De úgy érzem, egyre jobban, mélyebben szeretem őket.
A mostani napjaink egyébként aránylag nyugodtabbak, P-nek is kevesebb a munkája így télen, én pedig már nem dolgozom (de ez egy másik történet, így döntöttünk és jó döntés volt).
Az ovi, nos kétes érzéseket kelt bennem. A két óvónőm a világ legszuperebb óvónői azt hiszem, a gyermekközösségről már nem mondhatom el ugyanezt... Úgyhogy jövőre más utak elé nézünk, de erről majd később.
Részletek a konyhából:
A gyerkőceim pedig egyre jobban kezdenek összecsiszolódni, és én nagyon szeretek az anyukájuk lenni.Fantasztikus látni ahogy napról napra fejlődnek. Betegségek most is akadnak - decemberben voltunk Grétával egy hetet kórházban az asztma miatt - de azt hiszem, kezdem megtanulni őket a helyükön kezelni. Kezdem Grétámat így elfogadni és békességben elviselni ezeket a dolgokat. Nagyon aggódós típus vagyok és a kórházakat különösen nem kedvelem, de talán kezdek úgymond belerázódni. Igen, nekem ilyen vékonyka, beteges kislányom van, aki sajnos valószínűsíthetően a terhesség alatti dohányzás miatt ennyit beteg. Úgyhogy ne mondja nekem senki, hogy nem okoz gondot napi pár szál cigi. Nem arra lettünk teremtve, hogy tönkretegyük a saját és így gyermekünk szervezetét is. Nem vádolom és nem ítélem el a vér szerinti anyukáját, csak nagyon sajnálom, hogy így alakult... De bízom abban, hogy Isten teljesen helyreállítja a szervezetét, hiszen szegénykém nem tehet semmiről.
Egyébként nagyon érdekes megfigyelni, hogy mit "hoztak" magukkal, mármint milyen örökséget. Gréta abszolút vezéregyéniség (tekintélyellenes típus), mindemellett rendkívül érzékeny. Gergőnek pedig óriási szíve van (tekintélytisztelő), és igencsak konfliktuskerülő, na nem mondom, azért néha nála is kiborul az a bizonyos bili, de legtöbbször inkább lemond mindenről a másik javára. Nem egyszerű ezt a két jellemtípust egyensúlyba hozni, pláne feltétel nélküli szeretettel... Megpróbál az Úr rendesen... De úgy érzem, egyre jobban, mélyebben szeretem őket.
A mostani napjaink egyébként aránylag nyugodtabbak, P-nek is kevesebb a munkája így télen, én pedig már nem dolgozom (de ez egy másik történet, így döntöttünk és jó döntés volt).
Az ovi, nos kétes érzéseket kelt bennem. A két óvónőm a világ legszuperebb óvónői azt hiszem, a gyermekközösségről már nem mondhatom el ugyanezt... Úgyhogy jövőre más utak elé nézünk, de erről majd később.
Részletek a konyhából:
