Ez a hét

 kicsit sok volt nekem.

Csütörtökön elhunyt Covid-ban a postásunk férje. Két nappal azelőtt beszéltem a feleségével, azt mondta, három hét után végre levették a lélegeztetőgépről, erre 5% volt az esélye az orvos szerint. Két nappal később azonban feladta a harcot...

Ma pedig az egyik volt középiskolai ismerősöm 63 éves anyukája halt meg Covid-ban, az apukája pedig még Covid-intenzíven fekszik. Nem ismertem őket személyesen, de mélységesen megrázott a hír...

Mi lesz még itt? De muszáj hinni és bízni, bármi történjék is. Csak ilyenkor nem könnyű...

A kicsik alszanak...

 a nagyok online órán vannak. Csend van és nyugalom. Jó egy kicsit pihenni most, így a délutáni műszak előtt... Persze most kellene elpakolni az ebéd maradványait, kiteregetni, vasalni... De úgy döntöttem, pihenek. Valószínűleg megvár minden.

Szeretem, ha mindannyian itthon vagyunk, még ha nehezebb is ilyenkor az élet. Én alapvetően introvertált ember vagyk, viszont tudom, hogy mennyire megviseli ez a bezártság a fiatalokat. Ezért miattuk reménykedem, hogy még vége lesz azelőtt, mielőtt hosszútávú negatív következményei lesznek náluk a pandémiának. 

A kicsik egyébként újra náthásak, már nem is számolom, hanyadszorra... De túléljük, porlasztunk, orrot szívunk stb... Azt hiszem, a porszívót nyárig nem is rakom el a helyére...

A férjem ma kapja a második oltását és emiatt egy kicsit nyugtalan vagyok, mivel ma olvastam egy újabb hírt arról, hogy az Astra Zeneca, amit ő is kap, több ember esetében is vérrögösödést okoz, van, akinél halált is. De igyekszem elhessegetni az effajta negatív gondolatokat, és imádkozom, hogy minden rendben legyen, ahogy az elsőnél is volt.

Tényleg

 bezárnak a sulik, ovik... Egyre inkább úgy érzem, hogy erre a csiki-csuki életvitelre hosszabb távon kell berendezkednünk. Igyekszem pozitívan hozzáállni a dologhoz, nem mindig könnyű.

A változatosság kedvéért babuci újra benáthásodott... Ezt viszont már nagyon nehezen viselem, nem találok benne semmi pozitívat, de túl leszünk ezen is. Reméljük hamar.

Ma szülinapoztunk, nagyfiam és unokaöcsém lettek 5 nap különbséggel 13 évesek. Fogalmam sincs, hová tűnt ez a 13 év. Tényleg kettőt pislantok, és már fel is nőttek. Szívesen megállítanám az időt...

Tudtam, csak nem sejtettem...

 Idézet az Oszkár című filmből, amit végtelenszer meg tudnék nézni...

Szóval tudtam én, és most be is bizonyosodott, hogy csípőficamom van és két cm-rel hosszabb az egyik lábam, mint a másik. Talpbetétet kell csináltatnom és holnap röntgenen is megnézik milyen állapotban van a csípőm. Remélem, még nem túl későn mentem orvoshoz...

Egyébként szuper nap volt a mai, mert itt volt (van) anya. Főzött nekünk finomakat, sokat játszott a gyerekkel, eljutottam végre fodrászhoz és orvoshoz is. Jó volt kicsit kikapcsolni az itthoni körforgásból. Amit egyébként nagyon szeretek, de néha jó a segítség. 

Egyre több helyről lehet hallani, hogy újra be fognak zárni a sulik... Nem várom, de persze megértem. Nem lenne jó, ha túlterhelődne az egészségügy, így is katasztrófa. Én személy szerint szinte már csak magánrendelésre járok és viszem a családot is. A gatyám is rámegy, de így legalább foglalkoznak velünk, tisztességesen.