írtam ide, de nagyon hiányzik. Kevés az időm, nem is ígérem, hogy gyakrabban jövök. Szeretnék, mert olyan jó visszaolvasni a régi dolgokat.
Az életünk az elmúlt évben elég sokat változott jó és rossz irányba egyaránt. Immár nagycsaládosok vagyunk, mert tavaly július 20-án megszületett kisfiunk, Jonatán. Nagyon régóta vártuk őt, csodás örökbefogadási történet az övé, egyszer majd leírom. Talán...
Mióta megszületett, mindenki odavan érte, a nagyok rajongásig szeretik. Tényleg bearanyozta az életünket.
Gréta lassan 12, Gergő pedig 10 éves. Kiskamaszok, annak minden örömével, bánatával együtt.
Sajnos tavaly diagnosztizáltak nálam egy gyógyíthatatlan betegséget. Nem halálos, csak éppen az életemet teszi tönkre. A neve Menière-szindróma. Halláscsökkenés, fülzúgás, füldugulás, többórás szédülési rohamok hányással. Idén január előtt évente egyszer jött elő, azóta viszont szinte folyamatosan rosszul vagyok. A hitemet is igen megpróbálja a dolog, a zenész életemet konkrétan tönkreteszi. Már 1 éve nem oboáztam, nem merek fújni, mert a fejemben lévő nyomás rohamot okozhat.
Most készülök egy műtétre, ami itthon még elég új eljárásnak számít, de Németországban már évek óta alkalmazzák. 90%-ban megszünteti a rohamokat. A többi (füldugulás, halláscsökkenés...) megmarad, de az már semmi a rohamokhoz képest. Szörnyű ezt átélni, főleg egy 9 hónapos kisbabával egyedül itthon. Van, amikor felkelni sem tudok és a lányomnak kell itthon maradnia segíteni nekem. Ha nem segít a műtét, akkor kénytelenek leszünk más megoldást keresni. Vagy segítséget minden napra, vagy visszaköltözni anyósomékhoz. Egyiket sem szeretném, a házunk folyamatosan szépül, újítgatjuk fel, mindenki bőven elfér... De az is igaz, hogy amíg Jonatán nem lesz nagyobb, ha rosszul vagyok, nem tudom ellátni. Az elmúlt 3 hónapban 10 nap volt ilyen.
De hiszek, szeretnék hinni abban, hogy Isten megsegít. Olyan jó tapasztalat volt Jonatán örökbefogadása is, az Úr ott is előttünk járt, végig éreztem. Hogy miért van ez a betegség, nem tudom... Sok-sok vívódás után eljutottam oda, hogy bármi történjék is velünk, Isten dicsősége a legfontosabb, az, hogy az Ő neve megdicsőüljön. Ki tudja, annyi emberrel hozott össze a sors emiatt a betegség miatt... Valami oka, értelme biztosan van. Csak nagyon nehéz, főleg amikor úgy érzem, szétrobban a fejem a szédüléstől és belehalok...
A gyerekek és a férjem miatt ki kell tartanom. És meg kell alázkodnom... El kell tudnom fogadni a segítséget, és azt, hogy teljesen Istentől függök. Szeretem irányítani a dolgokat, de ezt nem tudom. Csak az Ő kegyelmében bízhatok, ahogy Dániel és társai a tüzes kemencénél. Tudom, hogy meggyógyíthat, de ha nem tenné is... Legyen áldott az Ő neve mindörökre! Várom az örök életet, a romolhatatlan testet, ahol már tényleg nincs szenvedés többé...
Az életünk az elmúlt évben elég sokat változott jó és rossz irányba egyaránt. Immár nagycsaládosok vagyunk, mert tavaly július 20-án megszületett kisfiunk, Jonatán. Nagyon régóta vártuk őt, csodás örökbefogadási történet az övé, egyszer majd leírom. Talán...
Mióta megszületett, mindenki odavan érte, a nagyok rajongásig szeretik. Tényleg bearanyozta az életünket.
Gréta lassan 12, Gergő pedig 10 éves. Kiskamaszok, annak minden örömével, bánatával együtt.
Sajnos tavaly diagnosztizáltak nálam egy gyógyíthatatlan betegséget. Nem halálos, csak éppen az életemet teszi tönkre. A neve Menière-szindróma. Halláscsökkenés, fülzúgás, füldugulás, többórás szédülési rohamok hányással. Idén január előtt évente egyszer jött elő, azóta viszont szinte folyamatosan rosszul vagyok. A hitemet is igen megpróbálja a dolog, a zenész életemet konkrétan tönkreteszi. Már 1 éve nem oboáztam, nem merek fújni, mert a fejemben lévő nyomás rohamot okozhat.
Most készülök egy műtétre, ami itthon még elég új eljárásnak számít, de Németországban már évek óta alkalmazzák. 90%-ban megszünteti a rohamokat. A többi (füldugulás, halláscsökkenés...) megmarad, de az már semmi a rohamokhoz képest. Szörnyű ezt átélni, főleg egy 9 hónapos kisbabával egyedül itthon. Van, amikor felkelni sem tudok és a lányomnak kell itthon maradnia segíteni nekem. Ha nem segít a műtét, akkor kénytelenek leszünk más megoldást keresni. Vagy segítséget minden napra, vagy visszaköltözni anyósomékhoz. Egyiket sem szeretném, a házunk folyamatosan szépül, újítgatjuk fel, mindenki bőven elfér... De az is igaz, hogy amíg Jonatán nem lesz nagyobb, ha rosszul vagyok, nem tudom ellátni. Az elmúlt 3 hónapban 10 nap volt ilyen.
De hiszek, szeretnék hinni abban, hogy Isten megsegít. Olyan jó tapasztalat volt Jonatán örökbefogadása is, az Úr ott is előttünk járt, végig éreztem. Hogy miért van ez a betegség, nem tudom... Sok-sok vívódás után eljutottam oda, hogy bármi történjék is velünk, Isten dicsősége a legfontosabb, az, hogy az Ő neve megdicsőüljön. Ki tudja, annyi emberrel hozott össze a sors emiatt a betegség miatt... Valami oka, értelme biztosan van. Csak nagyon nehéz, főleg amikor úgy érzem, szétrobban a fejem a szédüléstől és belehalok...
A gyerekek és a férjem miatt ki kell tartanom. És meg kell alázkodnom... El kell tudnom fogadni a segítséget, és azt, hogy teljesen Istentől függök. Szeretem irányítani a dolgokat, de ezt nem tudom. Csak az Ő kegyelmében bízhatok, ahogy Dániel és társai a tüzes kemencénél. Tudom, hogy meggyógyíthat, de ha nem tenné is... Legyen áldott az Ő neve mindörökre! Várom az örök életet, a romolhatatlan testet, ahol már tényleg nincs szenvedés többé...
