Ez jelen állapotban azt jelenti, nincs több óvodásom. És ez olyan nagyon furcsa. Gréta iskolakezdése nem volt annyira, de most, Gergőé?!... Pedig nagyon élvezi, és nagyon kis drága, de akkor is. Már iskolás. Nem az én pici fiam. De a szomorkodás mellett örülök neki, hogy ilyen jó helyünk van, mindenkinek ilyet kívánok. Túléltük a fenntartóváltást, minden munkatársam megmaradt, sőt, bővültünk is. És annyira jó volt újra bemenni. Szeretek ott lenni.
Jó volt a nyarunk is, rengeteg volt a SZABADSÁG a Zemplén hegyei között és ezt ki maximálisan kihasználtuk. Találkoztunk régi jó ismerősökkel, szert tettünk új barátokra, teszvérekre. Fürkészkedtünk, kerekeztünk, lovagoltunk, sok-sok dinnyét ettünk, zenéltünk, csodás istentiszteleteket hallgattunk (leginkább én), rákot fogtunk, fürödtünk, boboztunk (én nem), egy pici időre apával is találkoztunk. És ami nem mellékes, egy nagy kő gördült le a szívünkről egy bizonyos dolog elrendeződése folytán.
Nem tudom meddig leszünk még külön (az elmúlt 2 hét ezen való rágódás megérne egy külön bejegyzést). A konklúzió, hogy még egy darabig bírjuk, de apa gyakrabban fog hazajönni, több időre. Mi pedig költözünk a suli közelébe, október elején. Addig bejárás, no nem minden nap, legalábbis amíg nem tanítok.
Pénteken leszünk 10 éves házasok. El sem hiszem... Úgy repülnek az évek. Ebben a 10 évben sok minden volt, mélységek, magasságok... De mindenért nagyon hálás vagyok. Legfőképpen azért, hogy a felesége lehetek. Tudom, és érzem, hogy nagyon szeret. És én is őt... Remélem, még sokáig lehetünk együtt, vagyis hamarosan újra együtt. Nagyon várom.
Jó volt a nyarunk is, rengeteg volt a SZABADSÁG a Zemplén hegyei között és ezt ki maximálisan kihasználtuk. Találkoztunk régi jó ismerősökkel, szert tettünk új barátokra, teszvérekre. Fürkészkedtünk, kerekeztünk, lovagoltunk, sok-sok dinnyét ettünk, zenéltünk, csodás istentiszteleteket hallgattunk (leginkább én), rákot fogtunk, fürödtünk, boboztunk (én nem), egy pici időre apával is találkoztunk. És ami nem mellékes, egy nagy kő gördült le a szívünkről egy bizonyos dolog elrendeződése folytán.
Nem tudom meddig leszünk még külön (az elmúlt 2 hét ezen való rágódás megérne egy külön bejegyzést). A konklúzió, hogy még egy darabig bírjuk, de apa gyakrabban fog hazajönni, több időre. Mi pedig költözünk a suli közelébe, október elején. Addig bejárás, no nem minden nap, legalábbis amíg nem tanítok.
Pénteken leszünk 10 éves házasok. El sem hiszem... Úgy repülnek az évek. Ebben a 10 évben sok minden volt, mélységek, magasságok... De mindenért nagyon hálás vagyok. Legfőképpen azért, hogy a felesége lehetek. Tudom, és érzem, hogy nagyon szeret. És én is őt... Remélem, még sokáig lehetünk együtt, vagyis hamarosan újra együtt. Nagyon várom.
