2011. november 23., szerda

Itthon

Ma nem mentünk sószobára, egyrészt Gergőt nem tudtam kire hagyni, másrészt pedig elég fárasztó minden nap bejárni a városba és a két alkalom között bóklászni, ide-oda menni, úgyhogy itthon maradtunk. Már csak négy alkalmunk van vissza a terápiából, jövő héten végzünk, és NAGYON JÓ! Még mindig!

Ma délelőtt gyönyörű napsütés volt, a gyerkőcök kint játszottak, addig én a lehullott faleveleket takarítottam össze. Majd rakott krumplit készítettem ebédre az én két kis kuktámmal:-) Amíg Gergő aludt, leültem Grétával játszani. Most, hogy keveset vagyunk itthon, el vagyok maradva az itthoni dolgokkal, de most úgy döntöttem, nem érdekel. Egyrészt olyan régen játszottam már vele, másrészt mostanában sokszor panaszkodik, hogy neki nincs barátnője. A családi napköziben, szinte csak fiúk vannak és egy 2 év körüli kislány, a gyülekezetben szintén nincs korabeli lány. Igyekszem én pótolni valahogy ezt a hiányt, de szeretnék keresni egy kis barátnőt neki (még nem tudom hogyan).

Mostanában sokat foglalkoztat, hogy menjen-e Gréta jövőre iskolába, azaz, hogy elkezdjük-e itthon/és családi napköziben az iskolát. Mert bármikor is kezdjük, ugyanúgy heti kétszer fog bejárni családi napközibe, ahol egy tündéri pedagógus foglalkozik vele, akit Gréta nagymamájaként szeret. Ott Zsóka néni megalapozza a dolgokat, a többit pedig itthon tanuljuk meg. (Szóval még mindig nagyon szeretem ezt a kis csanát, igazi, hívő emberek az ottani pedagógusok, és nyugodt szívvel bízom rájuk a gyermekeimet. Ha valakit érdekel jó miskolci családi napközi, szívesen elküldöm az elérhetőséget). Visszatérve az iskolára. Május végén lesz Grétám 6 éves, szóval elvileg elkezdhetné. Ha rendesen járna iskolába, akkor nem engedném még, hiszen sokat beteg, kicsi, vékonyka... De így, hogy itthon vagyunk... Nem tudom. Minden érdekli, betűk, számok, angol... Remélem, ha itt lesz az ideje, meglátom Isten akaratát ebben a kérdésben is.

2011. november 17., csütörtök

Indiso terápia, ki vagyok én? és mostantól innen...

Mai témáim címszavakban...

És mostantól innen:

Mivel úgy tűnik, várat még magára egy kicsit (na jó, sokat) a net nélküli lét (azaz kiköltözésünk a "vadonba":-), és más egyéb okok miatt is, nyilvánosan folytatom tovább a blogolást. (Az eddigieket nem hozom át, maradnak a helyükön még egy darabig.)
Mindenkit örömmel látok, és várok szeretettel!


Indiso terápia, avagy már második hete a sószobában...

Mivel Gréta lányom asztmás, mint azt többen is tudjátok, és nagyon elegem van az őt tönkretevő gyógyszerből (Singulair), ami állítólag csúcsszuper, csak az én lánykám idegrendszerét bolydítja fel, és egyébként is a természetes gyógymódok híve vagyok, szóval a tavaszi kúra után, múlt hét hétfőn elkezdtünk megint sóterápiára járni. Ez nem a sótéglás verzió, hanem a beporlasztanaksóvalésaliglátsztőlevalamit nevezetű... És nekünk nagyon nagyon tetszik, és rengeteget segít. Mielőtt elkezdtük, napi min. 2 befújás, azóta egy sem. 20 alkalmas egy kúra, kb. 3-4 hónapig elég. Bátran ajánlom mindenkinek! Tényleg nagyon jó!!!

Ki vagyok én?

Ez most akár úgy is tűnhet, hogy egy bemutatkozás lesz, de nem teljesen. Inkább nevezzük útkeresésnek. Itt vagyok 29 évesen, 2 örökbefogadott gyermekkel, egy szerető férjjel, és az én Megváltómmal, és sokszor mégsem tudom, ki vagyok és merre tartok... Sokat olvasok mostanában, és rájöttem, hogy eddig még nem tanultam meg a céltudatos gondolkodást, és életmódot... Voltak, vannak ötleteim, terveim (néha még túl sok is), de mind olyan kusza és össze-vissza, nem átgondolt. És nem utolsó sorban Istentől nem megkérdezett... Eszti írt egy nagyon jó posztot Isten kereséséről, ami nagyon elgondolkodtatott... Tényleg sokszor vagyok úgy, hogy kipattan egy ötlet a fejemből (ami nem Isten ellen való), és hozzáimádkozom Isten akaratát. Keresem Őt, csak rossz helyen és persze rosszul. Az Ige valódi célokat tűz ki elénk, és megtanít a céltudatos gondolkodásra is, és Istent megismerve az ember magát is jobban megismerheti. Azt, hogy merre tartok, mi lenne nekem a jó, és hasznos, csak Ő tudja, úgyhogy talán jobb lenne, ha az Igét olvasva, valamint Őt imában keresve tudakolnám meg azt, hogy mit hogyan tegyek, merre menjek...
Amit leszögezhetünk az a következő (mármint magamat tekintve): Istent keresem, és szeretnék neki tetsző életet élni, van egy férjem, akinek igyekszem "hozzá illő segítőtársa" lenni, és van két gyermekem, akiket többé-kevésbé itthon nevelek, tanítok ( a többé az otthont jelenti, a kevésbé pedig a heti egyszeri-kétszeri családi napközit, ahol nagyon kedves, hívő pedagógustársam segít nekem a gyerkőceimmel kapcsolatban). A céljaim ezekkel kapcsolatosan (most így magamnak konkretizálva), hívő keresztény életet élni, másokkal megismertetni "Őt", szeretni és támogatni a férjemet, jó háziasszonynak, feleségnek, anyának lenni, és Istennek felnevelni a gyermekeimet. Jó, ha az ember néha tudatosítja ezeket magában, hogy legyen mire támaszkodni, mihez visszanyúlni, főként akkor, amikor minden sötét, és semmi sem úgy megy, ahogy kéne... És hogy ezeken kívül mi fér bele az életembe, avagy Isten mit szeretne velem kapcsolatban, kérdés... Vannak ötleteim, vágyaim, de ezekről majd akkor, ha biztosan tudom, hogy "Ő" is így akarja.

És hogy miért Boldog otthon az új blog címe? Egyrészt szeretném, ha tényleg az lenne, másrészt van egy könyv, amelynek ez a címe, és sokat tanulok belőle. Néhanapján egy-két gondolatot lehet, hogy itt is megosztok veletek.