Átalakult az irányítópult, alig találok meg valamit... Nem vagyok túlságosan oda azért, hogyha kimozdítanak a komfortzónámból. A megszokott dolgokat valahogy jobban kedvelem. No, sebaj, jó pap holtig tanul, úgyhogy itt az ideje, hogy én is így tegyek. Majdcsak megszokom...
Holnap orrmandulaműtét Grétának, kéretik gondolni ránk, ha tehetitek.
A héten a gyerkőcök nem voltak családi napköziben (a továbbiakban csana), mert nem szerettem volna, hogy Grétám elkapjon valami betegséget és emiatt a műtétet el kelljen halasztani. Tegnapelőtt éjszaka ugyan egy kicsit megint elkezdett fulladni, de az elmúlt éjszaka nem volt gond. Legalábbis nagyi szerint, mivel náluk aludtak a gyerkőcök.
Egy hete egy csodálatos helyen jártunk, bár valószínűleg ez a jelző nem mindenkinél állná meg a helyét, de nekünk maga volt a paradicsom. Gömörszőlős egy gyönyörű hely 2 km-re a szlovák határtól. Kb. 70 főt számláló zsák-és ökofalu. Nagyon jól éreztük magunkat, a gyerkőceim több, mint 1 órát játszottak 80 kecske között, majd vendéglátónk gyerkőceivel töltötték az idő további részét, amelyben is leginkább egy csűrben ugráltak le jó magasról a puha szalmára. És amíg mi megnéztünk mindent (komposzt WC, különböző fűtési módok, napelemes aszaló stb...), őket elengedtem NÉLKÜLEM játszani. Szoktak nélkülem is lenni természetesen, de azért általában látótávolságon belül vannak. Most viszont teljes lelki nyugalommal engedtem el őket a két kislánnyal a nem messze lévő játszótérre. Ugyanis itt lehet. Tuti, hogy nem üti el az autó és nem történik semmi baja. Max, belecsobban a 30 cm mély patakba. A gyerekek haza sem akartak jönni... Mi sem igazán... Igaz, hogy tiszta sár lett mindenünk ( alapfelszereltség a gumicsizma, anélkül az autóból sem érdemes az embernek a lábát kitenni), a gyerekek ruhájából pedig szép mennyiségű szalmadarabkák szóródtak mindenhova hazafelé az autóban, de nem érdekelt. Életemben talán először. Már régebben is éreztem, hogy ilyen az ember igazi élőhelye, de most meg is bizonyosodtam erről. Jó Atyánk nem véletlenül egy kertbe helyezte ősszüleinket. Sőt, azt is tudjuk, hogy ez a hely tökéletes volt és teljes boldogságot adott nekik. Kint lenni a természetben az állatok és növények között tényleg igazán megnyugtató, és nagy szükségünk lenne rá minél többször ebben a rohanó világban. Valahol azt olvastam, hogy ilyen helyen az ember szívverése is lelassul, és a szervezet is "jobban érzi magát".
A lényeg, hogy biztosan nem utoljára jártunk itt... És mi is hasonlóra törekszünk... Hiszen Istennel is könnyebb folyamatos kapcsolatban lenni egy ilyen helyen, mint pl. a rohanó városi világban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése