2020. november 15., vasárnap

Hű de rég volt, tán igaz se volt

 Ezer éve nem írtam, és nem is nagyon olvastam a blogomat, de ma valahogy ráakadtam és nagyon jó érzés volt újra látni.

Az elmúlt két és fél évben rengeteg dolog történt velünk. Nem tudom, milyen rendszeresen fogok írni újra, de most hálaadással szeretnék kezdeni.

 Hálás vagyok az elmúlt időszakban:


- a családomért, csodás emberek mind és nagyon szeretem őket

- azért, hogy idő közben hatan lettünk, nevelőszülő lettem és egy lassan három hónapos kisbaba van nálunk egy hetes kora óta. Fárasztó, de csodás, én ezt soha nem fogom megunni.🥰

- a házunkért, hogyha még lassan is, de hamarosan elkészül. A férjem gyönyörű munkát végzett, büszke vagyok rá. 

- hogy itthon lehetek, és még ha sok mindenben nem is vagyok tökéletes, igyekszem biztos, nyugodt, szeretetteljes hátteret biztosítani a családomnak.

- azért, hogy a világjárvány idején is van kihez fordulnom, van kiben bíznom.

- újra tanulok zongorázni, és egy fantasztikus tanárom van, aki egyben a volt kollégám is. Rengeteget tanulok tőle emberileg is.

-az egészségünk is nagyjából rendben van. Szeretnék többet tenni érte, hogy még jobb legyen.


Jó újra itt💝


Nincsenek megjegyzések: