2013. november 14., csütörtök

Hamarosan találkozunk...

Drága Jutikám!

Mióta ismerlek, nagyon a szívembe zártalak. Mindig mosolygós, kedves és igazán Istenben hívő emberként fogok rád emlékezni. Az elmúlt szűk egy év alatt véghezvitt küzdelmed örök példa lesz számomra. Az, hogy hogyan bíztad Istenre a betegségedet, hogyan adtál hálát a szabadításért és hogyan fogadtad el halálod előtt a megváltoztathatatlant... Nem adtad fel a küzdelmet, de elfogadtad Isten akaratát. És én biztos vagyok benne, hogy elkészültél, te már győztél. Legközelebb már csak akkor nyitod ki a szemedet, amikor nem lesz több szenvedés, sírás és megkapod azt a felülmúlhatatlan ajándékot, ami ezt a földi küzdelmedet koronázza. Nagyon fogsz hiányozni. De hiszem, hogy nemsokára visszajön az Úr ígérete szerint, és nagyon szeretnék azok között lenni, akik majd még találkozhatnak veled. Addig pedig pihenj békességben... Hosszú, örök élet vár még rád!

Szeretettel gondolok rád: Bea



1 megjegyzés:

Kánya Andrea írta...

Én is ezt hiszem, kedves Bea!