Igen, újra eljött és milyen hamar... És ez most karácsonyig nem lesz egyszerű. Jövő héten négy koncertem lesz Bécsben (nagyon várom!!!!!!!!), aztán vizsgáztatunk a zeneiskolában még téli szünet előtt, a gyerekekkel erre készülünk, valamint az iskolában lesz egy hálaadó nap, ahol szintén zenélünk. A gyülekezettel is szervezünk programokat a hajléktalanok, szegények megsegítésére. Közben Gréta a héten nem volt, és jövő héten sem megy suliba, úgyhogy itthon tanulunk mindent. Előjött az asztmája és ilyenkor nem szívesen viszem közösségbe, tavaly is pont a Mikulásos hetet töltöttük a kórházban, és ez most nagyon nem hiányzik... Örülök annak, hogy megtehetem ezt itt.
A tanulással haladunk, most már azért többet kell, mint eddig, de még mindig jól megy:-) Ha dolgozom, akkor nagyival tanul, néha apával, szóval beosztjuk és olyan jó így. Gréta jobban szeret itthon lenni, tanulni, mint az iskolában. Megértem. Még akkor is, ha ez egy keresztény iskola, tényleg aránylag nagyobb számú hívő családból származó gyermekkel, nagyon leterhelő tud lenni. Itt is megcsinálnak olyan dolgokat a gyerekek, hogy néha igencsak meglepődök... Bár tudom a hátterüket és ez választ ad mindenre, és nagyon sajnálom őket, hogy a család nincs ott biztos pontként a hátuk mögött. De pont ez, a zsivaj, a nemakarom, nemtanulom, nemcsinálom, nemérdekelsz, utállak, stb... ami lefárasztja a gyermekemet. Nem mintha ő nem csinálna ilyeneket, de az iskolában ezeknek a kezelésére nem igazán van lehetőség. Meg aztán itthon tényleg a saját tempónkban haladhatunk, sokkal szabadabb, sokat cicázik, segít nekem, rajzol, stb... Ez nem azt jelenti, hogy nem fog járni hetente kétszer, de most jó, hogy így lehet.
Szóval erőgyűjtés és irány a DECEMBER!!!
