Egyébiránt jól vagyunk, bár ez a meleg kicsit mindenkit megbolondít a családban (engem például kifejezetten frusztrál), de elviseljük kicsit több lazasággal és toleranciával. Vasárnaptól pedig talán még elviselhetőbb lesz, hiszen megyünk a Balatonra, és megejtünk egy-két ismerős-és rokonlátogatást is. NAGYON VÁROM!!! Végre együtt leszünk egy teljes hétig mind a négyen. És amikor hazajövünk, akkor jön csak a java, hiszen (remélem, de nem akarom elkiabálni) költözünk. Nincs még teljesen készen minden, de a lényeges dolgok már majdnem megvannak ( még 2-3 napi munka). Ezt is nagyon várom, várjuk mindannyian. A szabadságot, és a nyugalmat, amit az a hely ad. Kicsi, apróka, de otthonos, kedves és a miénk. És pont ma költöznek oda az ismerőseink tőlünk kb. 300 méterre, így egyedül sem leszünk teljesen. Ugyanis ez úgy történt, hogy amikor mi megvettük ezt a házikót, találtunk egy másikat nem messze tőlünk, és az ismerősi körünkben ajánlgattuk, egy 3 gyermekes család pedig meg is vette.
Egy-két dilemma is jut a nyárra... Kaptam egy állásajánlatot... Vajon elfogadjam? Vagy ne? Anyagilag nagy szükségünk lenne rá, de akkor a gyerkőcökkel sokkal kevesebbet tudnék lenni. És ezzel összefüggően ősztől ovi? Vagy családi napközi, amit nagyon-nagyon szeretünk, de nincs túlságosan közel... Nem tudom... Imádkozom, és várok... Csendben (néha nagyon nehezen), az Úrra... És közben sokszor pocsék anyának érzem magam... De Ő mindig felemel... És biztosan választ is ad. Idejében.
És zárásul legújabb családtagunk Grétával ( a bal oldali, vagy a jobb? én már nem is tudom), aki Buksi névre hallgat:
2 megjegyzés:
Először is sajnálom, hogy nem találkoztunk júniusban, de reményeim szerint ősztől rendszeresen :)
Hát... 3x az jó. Nekem lassan a 4 lesz. :( Ez persze jó is, mert sok tapasztalatot szereztem és tényleg örülök, hogy kicsit érett(ebb) fejjel lettem feleség és anya is. Persze türelem és temperamentum tekintetében a régi énem jobb volt. Mostanában elég hamar kiborulok.
Azt gondoltam, hogy talán a Családos táborban találkozunk... de nem... De jó lesz a ti kis házatokban is... Édes Otthon! Boldog otthon :)
Én azt hiszem, ha nekem ajánlanának munkát, vállalnám. De ez nehéz kérdés. Szurkolok...
Nahát Bea, gratulálok a 30- hoz! ne félj, egyre jobban fog menni a döntés is, csak biznunk kell Istenben és merni kell vállalni azt, amire ott legbelül noszogat. Én legalább is így éltem meg. Nagyon-nagyon nehezen döntünk a férjemmel, de elhatároztam, hogy ha mindenkivel is ellentétesen kell csinálnom, akkor is úgy akarom csinálni, ahogy Isten mutatja. Elég nehéz volt meglátni mit mutat Isten... igen. De megláttuk. És így most egy nagyon jó otthonoktatós év van mögöttünk, és egy még izgalmasabb előttünk...
Nagyon örülök, hogy végre költöztök. Nekünk még mindig semmi remény arra, hogy saját otthonunk legyen, de igyekszem örülni ennek is, ahol most lakunk és bízni abban, hogy Isten majd tovább vezet.
Kívánok sok örömöt az új otthonban és bölcsességet a döntésekhez!
Gita
Megjegyzés küldése