Nos igen, mondhatni fenekestől felfordult az életünk. Nagyon szeretünk itt lakni, ez a nyugalom és csend, valamint a szabadság megfizethetetlen. És végre ideköltözhetett Buksi kutyánk is, egyrészt Grétám nagy örömére, másrészt megkönnyítve a reggeli ébresztést, ami már-már katasztrófának mondható volt, de mióta Buksi itt van, Gréta AZONNAL kiugrik az ágyból és megy etetni. Nagyon szeretik egymást, aminek nagyon örülök:-)
Az ovi eddig nagyon tetszik. Az áhított csoportba kerültek, a két nekem legalábbis legszimpatikusabb óvónőhöz. Szeretnek járni, és nagyon szeretik őket. Az óvónők például állandóan dícsérik mindkét gyerkőcöt, mondván milyen kedvesek, aranyosak, látszik, hogy van szabálytudatuk, szót fogadnak... Én meg csak pislogok, hogy akkor nyilván ők aratják le az én rengeteg gyerekekbe fektetett energiám gyümölcseit, nekem meg csak a gyümölcs héja, szára, csutkája marad itthonra... Bár az is igaz, hogy mióta oviba járnak, sokkal jobban kijönnek egymással itthon is. Csak délelőtt vannak ott és ebéd előtt hazahozom őket, aztán pedig 3 délutánra "lepasszolom" őket vagy apának, vagy nagyinak, vagy ismerősnek, szépen beosztva. Ugyanis tanítok. Újra. Igen, elvállaltam, muszáj volt. Fuvola- és szolfézstanító néni lettem, ugyanis most erre van szükség. Fájdalom, de ki akar manapság oboázni?... Egyenlőre élvezem (még csak az órabeosztásnál tartunk:-), remélem a gyerekek szeretni fognak és a zenét is sikerül megszerettetnem velük.
Viszont az én fejemben ezek a döntések (munka, ovi) csak erre az évre szólnak. Egyenlőre. Jövőre Gréta elsős lesz (vagy itthon, vagy suliban) és nagyon szeretnék egy biztos hátországot kialakítani neki itthon, szeretnék vele én foglalkozni délutánonként, ha iskolás lesz és nagyon nem akarom, hogy napközis legyen, valamint hogy másoknál tengődjön. De emiatt most kemény elhatározásból kifolyólag nem aggódom! (Hajlamos vagyok az egész életünket lepörgetni a szemeim előtt és olyanok miatt aggódni, amikről még semmit sem tudok, és amivel kapcsolatban még semmi sem biztos.) És más is van alakulóban, ami még jobban felforgatná az életünket, és ismét más irányt venne minden, de erről majd később. Ha tényleg aktuális lesz. HA aktuális lesz.
2 megjegyzés:
Szurkolok!
Hűűű, ez nagyon komoly! Örülök, hogy ilyen szépen alakulnak a dolgok, bizots szupi lesz tanitani a zenesuliban. Én is tanítok :) na persze itthon: a szolfézst idén második éve hogy én tanitom a gyerekeimnek, igy nem kell annyiszor behordani őket a zenesuliba.
Akkor kitartás nektek!
Gita
Megjegyzés küldése